Gyakran tesznek egyenlőségjelet az introvertáltság és a félénkség közé, pedig nem minden introvertált félénk és nem minden félénk ember introvertált. Ez is csak egy tévhit a sok közül.

Az introvertáltak élvezik az egyedül töltött időt, míg a félénk emberek nem feltétlenül akarnak egyedül maradni. A félénkség címkéjét viselhetik az extrovertáltak és ambivertáltak is.

Mi jellemző a félénk emberekre?

A félénk emberek attól szoronganak és görcsölnek, hogy mások mit gondolhatnak róluk, a viselkedésükről, félnek a negatív megítéléstől. Egyszerre vágynak a többi ember társasága után, de ugyanakkor félnek is tőlük.

A félénkség oka lehet részben genetikailag öröklött, részben a környezet (család) hatása, amelyben felnövünk és persze személyes tapasztalat is.

A félénkségnek vannak fajtái?

Igen! Van, akiknél a félénkség:

1. Csak bizonyos szituációkban jelentkezik.

Vannak emberek, akik egyszerre elbizonytalanodnak, ha egy elegánsabb étteremben esznek, vagy szállodában szállnak meg.

2. Csak bizonyos emberekkel szemben nyilvánul meg.

Ilyenek a feltűnően szép, vonzó emberek, vagy akiknek magas beosztásuk, hatalmuk van, nagyon gazdagok vagy híresek.

3. Bizonyos meghatározott események alkalmával lép fel.

Például diszkóban, táncos szórakozóhelyen, sörözőben vagy előadást kell tartaniuk sok ember előtt

Nézzük meg részletesebben, hogy mi is a különbség egy introvertált személy és egy félénk személy között.

5 dolog, amiben egy introvertált és egy félénk ember különbözik

1. Az egyedül töltött idő mást jelent mindkettőjüknek.

Introvertált:

Az introvertáltak bármikor szívesen vannak egyedül és töltik az időt saját maguk társaságában, és ez feltölti, megfiatalítja és boldoggá teszi őket. Ilyen például egy jó könyv elolvasása, egyik kedvenc filmjük megnézése vagy csak simán a lustálkodás.

Félénk:

A félénk emberek nem mindig szeretik egyedül tölteni az időt. A szívük mélyén arra vágynak, hogy találkozzanak másokkal, együtt szórakozzanak velük, azonban a félénkségük megakadályozza őket ebben.

A mások véleményétől, megítélésétől való félelmük többnyire meggátolja őket abban, hogy azt csinálják, amit igazán szeretnének. Így az egyedül töltött idő számukra nem olyan csodálatos élmény, mint az introvertáltak számára.

2. A társasági élethez való hozzáállásuk eltér.

Introvertált:

A társasági élet rémálomnak tűnhet az introvertáltak számára, mert a felszínes csevegés (small talk), a túl sok ember, a hangos zajok és a folyamatos társalgás igénye érzelmileg, szellemileg és fizikailag is kimeríti őket.

Az introvertáltak előnyben részesítik az olyan emberekből álló kisebb létszámú csoportokat, akiket ismernek, akikben megbíznak, és akik közel állnak hozzájuk.

Félénk:

A félénk embereknek nem feltétlenül okoz problémát a társasági élet vagy az, hogy sok ember veszi őket körül.

Az frusztrálja őket, hogy szeretnének elvegyülni és kapcsolatot teremteni a többi emberrel, azonban nagyon nehéznek találják, hogy kibújjanak a csigaházukból és megtegyék. Az a gondolat, hogy odalépjenek valakihez és társalgást kezdeményezzenek vele, aggodalommal és idegességgel tölti el őket.

3. Eltérő okokból csendesek.

Introvertált:

Az introvertáltak nem érzik túl komfortosan magukat nagylétszámú csoportokban és nem szeretnek sok emberrel körülvéve beszélgetni.

Azonban ha kisebb csoportba kerülnek, ahol olyan ismerőseik vannak, akikben megbíznak, akkor megnyílnak és jól elboldogulnak. Beszédesek lesznek, mert kényelmesebben érzik magukat.

Nagyobb tömegben azonban inkább a csendben maradást választják.

Félénk:

A félénk embereknek sok minden jár a fejükben és határozott véleményük van a dolgokról, azonban a félénkségük legtöbbször arra kényszeríti őket, hogy csendben maradjanak.

Bármennyire is szeretnék kifejteni a nézeteiket és a véleményüket, félnek azt megtenni.

4. Mást jelent a társalgás is számukra.

Introvertált:

Az introvertáltak képesek társalgást kezdeményezni, csak ritkán teszik meg. A kezdeményezés rájuk irányítja mások figyelmét, és ettől nem igazán érzik jól magukat.

Az introvertáltak nem igazán rajonganak a felszínes csevegésért (small talk), ha tehetik menekülnek előle. Az időjárásról való társalgás nem az ő terepük, de szívesen beszélgetnek tartalmasabb témákról, álmokról, célokról, az emberi lét rejtelmeiről, belső lelki világról stb.

Félénk:

A félénk emberek szívesen teremtenek kapcsolatot másokkal, még idegenekkel is, azonban többnyire arra várnak, hogy a másik fél közelítsen hozzájuk és kezdeményezzen velük beszélgetést. Ennek oka az, hogy megfélemlíti őket az a lehetőség, hogy odalépjenek valakihez és megszólítsák az illetőt.

Az is nehezükre esik, hogy szavakba öntsék és elmondják mi jár a fejükben, ezért inkább csendben maradnak, még akkor is, ha számukra fontos dologról van szó.

5. A nyilvános beszéd különböző reakciókat vált ki belőlük.

Introvertált:

Igaz, az introvertált emberek nem beszélnek túl sokat nagy társaságban és a véleményüket sem fejtik ki mindig bárhová is menjenek, azonban érdekes módon gyakran jobb előadók, mint az extrovertáltak vagy az ambivertáltak.

Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy képesek úgy szavakba foglalni a mondanivalójukat és felépíteni az előadásukat, amivel fenn tudják tartani a közönségük érdeklődését.

Félénk:

A félénk embereknek azonban nem megy olyan jól a nyilvános beszéd. Abban a pillanatban, ahogy színpadra kell lépniük és több száz ember előtt beszélniük nagyon feszültté válnak és testi tüneteik is megjelennek: például elkezdenek izzadni, remegni és kipirul az arcuk.

Már annak a lehetőségétől is pánikba esnek, hogy esetleg ki kell állniuk és sok ember előtt beszélniük.

Remélem a felsorolt példák meggyőztek arról, hogy introvertáltnak illetve félénknek lenni nem ugyanaz.

Te melyik vagy? Esetleg egy félénk extrovertált vagy inkább egy társaságkedvelő introvertált?

Miért nem törekszenek a félénkség legyőzésére?

A félénkséget sok esetben az konzerválja, hogy a félénk ember nagyobb sikert könyvelhet el magának azáltal, hogy nem megy bele a helyzetekbe, mert így a kudarcot sem kell elszenvednie.

Könnyebb elviselni azt a tudatot, hogy nem meri legyőzni félénkségét, mint az esetleges próbálkozást kísérő kudarcot.