Naponta rengeteg magunk vagy mások által kitűzött feladatot végzünk el. Biztos vagyok benne, hogy nálad is akad olyan, amit már rutinból végzel. Ezekre talán csak akkor fordítasz figyelmet, amikor akadályba ütközöl és nem a megszokott eredményt kapod.

Ekkor vagy elkezded a helyzet elemzését és az okok feltárását, vagy egy vállrándítással átlépsz a dolog felett, és a következő feladatra koncentrálsz.

Introvertáltként az is lehet, hogy önostorozásba fogsz, pedig a hiba nem is a te készülékedben volt.

Bevallom, én komoly gyakorlatot szereztem az önostorozásban, vagyis a ’gyengeségeim’ számontartásában.

Gondolhatod, hogy ettől nem éreztem magam sem boldogabbnak, sem rátermettebbnek.

 

Mik a gyengeségeid?

 

Tipikus kérdés, ami szinte mindig elhangzik állásinterjúkon.

Benned pedig talán felbukkan egy gondolat:

„Csak nehogy kiderüljön, hogy nem vagyok elég jó.”

 

Ilyenkor általában olyan tulajdonságunkat vagy szokásunkat választjuk ki, ami nem akadályozza a leendő munkakörünk ellátását, hanem csak bennünket stresszel és kevésbé hatékonynak érezzük magunkat.

Nem könnyen jut eszünkbe ’jó’ válasz, ha nem felkészülten érkezünk.

 

Miben szeretnél fejlődni?

 

Ez számomra egy sokkal pozitívabb kérdés, mint az előző.

Ez azt sugallja, hogy minden rendben velem, de azért biztosan van, amin szívesen változtatnánk.

Persze, hogy van.

 

„A csend ereje” című könyvében Dr. Sylvia Löhken (nyelvész, kommunikációs szakember, coach) a 10 introvertált erősség mellett, 10 akadályozó tényezőt is ismertet.

 

Saját magunk védelmében olykor átesünk a ló másik oldalára, és az erősségeinkből korlátok lesznek. Ezeknek azonban ritkán vagyunk tudatában. Bizonyos helyzetekben automatikusan így működünk.

 

Ahhoz, hogy ne akadályozzanak bennünket a boldogulásban érdemes lerántani róluk a leplet.

 

10 introvertált korlát, ami gátolhatja a boldogságodat

 

1. Szétaprózódás

 

A csendes emberek hajlamosak elmélyedni a részletekben. Könnyen elvesznek az őket érő rengeteg információ feldolgozásában, így szem elől tévesztik a nagy egészet és a prioritásokat.

Az érem másik oldalán persze ott van az elemző képesség, mint erősség, ami lehetővé teszi, hogy egy komplex problémát ízekre szedve tárjanak fel.

Tudatos összpontosítással azonban kordában tartható ez a szétszórtság.

 

 

 

2. Félelem

 

Egyrészt az introvertáltak biológiailag jobban a biztonságra fókuszálnak, az agyuk gyorsabban felismeri a lehetséges kockázatokat.

Ebből fakad, hogy könnyen éled bennük félelem. Ez olyan erős érzés lehet, ami meggátolja őket a cselekvésben.

Másrészt az intrók aktívabb belső életet élnek, így intenzívebben érzékelik a félelmet, mint az extrók. Ez oda vezethet, hogy bele sem kezdenek egy adott tevékenységbe, hanem feladják a küzdelmet.

A tudatos gondolkodásért felelős agykéreg képes elnyomni a félelemközpontot (amygdala) az agyban. Új idegsejt kapcsolódások kialakításával, idővel a pánik helyett csak egy enyhe szorongást érzünk majd pl. egy társasági esemény előtt.

 

 

3. Túlstimuláltság

 

Ha túl sok benyomás zúdul egy csendes emberre, akkor az energiát visz el tőle. Ingerültté válik, elfárad, sőt egyes erősségeiből (pl. koncentráció, nyugalom) is veszíthet.

Ilyen helyzet lehet például, ha valaki túl gyors döntést követel, túl zajos iroda, folyamatos félbeszakítások, vagy egy hangosan és agresszíven vezetett megbeszélés.

Az introvertáltaknak figyelniük kell az energiaszintjükre, amit a tudatosan betervezett visszavonulási (kikapcsolódási) időkkel növelhetnek.

 

 

4. Passzivitás

 

A passzív személy nem kezdeményez, megragad a helyzetében, akkor is, ha szenved tőle. Vele csak megesnek a dolgok, vagy figyelembe sem veszik (pl. döntéseknél, előléptetésnél).

Passzív az is, aki inkább hallgat, ha megtámadják (verbálisan), hátha ez javít a helyzetén. A halk, erőtlen hangon elmondott véleményének pedig nem tulajdonítanak jelentőséget, hiába mond okosakat.

A passzivitásnak a csendes emberek számára léteznek előnyei is. Például segít elkerülni a túlstimuláltságot, vagyis energiát takarít meg általa. Szeretnek mindent alaposan átgondolni, mielőtt megszólalnak, és ettől sokan (tévesen) passzívnak gondolják őket.

 

Az aktivitás ugyanis a bensőjükben zajlik – azaz nem látszik.

 

 

 

5. Menekülés

 

Egy introvertált akkor választhatja ezt a cselekvési formát, ha egy adott helyzet terhessé válik számára.

Ez egyrészt az energiája megtakarítását, másrészt a gond vagy kockázat elkerülését szolgálja.

A menekülés figyelemelterelés, a tulajdonképpeni nehézség helyett mással foglalkozik (vagyis halogat).

 

 

6. Észközpontúság

 

Szoros kapcsolatban van az analitikus gondolkodással, s akkor válik korláttá, ha az ész elhanyagolja vagy blokkolja az érzésekhez való hozzáférést.

Ilyenkor a csendes ember leértékeli az érzelmi oldalát és felülértékeli a racionálisat.

Ez csökkenti a másokkal való kommunikációjának minőségét, mert nem tulajdonít jelentőséget a partnere érzelmi állapotának, hanem csak a tényekre fókuszál.

 

 

7. Önmegtagadás

 

A csendes ember elnyomja, vagy negatívan értékeli a saját speciális (intro) szükségleteit és tulajdonságait.

Ez elég gyakori korlát, ha extrovertált többségű (kultúra, munkahely, család) környezetben él valaki.

Sokan megtagadják és leértékelik önmagukat, mert olyan visszajelzéseket kapnak, ami az extrovertált normának való megfelelést közvetíti: „Engedd már el magad!” „Ne légy már olyan távolságtartó!”

A másik véglet pedig a szociális elszigetelődés.

 

 

8. Fixáltság

 

A kitartás megmerevedett fajtája.

Aki rendelkezik ezzel a korláttal, annak nehezére esik, ha el kell térnie megszokott rutinjaitól, ugyanis az általa felépített rituálék megkönnyítik az életét, mert energiát spórol meg általuk.

Azt is rosszul viseli, ha rugalmasságot várnak tőle (pl. változik a munkarend, szokatlan munkakörülmények, új emberekkel való találkozás), kommunikációjában elveszíti a távolságtartást és csak a saját álláspontjára, a részletekre összpontosít a nagy egész helyett.

 

 

 

9. Konfliktuskerülés

 

A konfliktusok megbeszélése nehéz és nagy stresszt okoz.

Ez a túlingerelhető és biztonságra törekvő introvertáltat könnyen felizgatja.

Sok energiáját emészti fel egy ilyen helyzet feloldása, és a kommunikáció irányítása is kicsúszhat a kezei közül.

Az ehhez kapcsolódó félelem is szerepet játszik abban, hogy az elkerülésükre törekszik, ugyanakkor álmatlanul forgolódik az ágyában a konfliktuson gondolkodva.

 

10. Kapcsolatkerülés

 

A kapcsolatkerülő ember elszigeteli magát a külvilágtól és kitér a többi ember útjából.

Ennek oka lehet az, hogy az adott személy fárasztó, a kapcsolat célja fárasztó vagy csak elege van a csendes embernek a nyüzsgésből.

Ez is egyfajta energia megtakarítás, mert a társas érintkezés sok energiáját emészti fel egy introvertáltnak.

Azonban az intrók is igénylik a másoktól érkező impulzusokat, s a túlzásba vitt kapcsolatkerülés szociális elszigetelődést eredményezhet.

 

A magunk korlátait más nem lépheti át helyettünk.

 

Hány pontot adnál magadnak a 10-ből ezen az akadálypályán?

 

Bevallom, én a fentiek közül mindegyik utcában jártam már.

Egyesekben hosszabb, másokban rövidebb időszakokat töltöttem. Ma már arra törekszem, ha újra betévedek (mert természetesen van ilyen), akkor minél gyorsabban és nyugodtan sétáljak végig rajta.

 

Vedd észre, ha a saját magad által felállított korlátok között botladozol. Tudni fogod, mert nem érzed magad jól a bőrödben. Kezdd el tudatosítani őket, mert ez az első lépés, hogy túljuss rajtuk!

 

Emlékeztetőül infografikában is összefoglaltam Neked a 10 introvertáltakat korlátozó tulajdonságot:

 

Töltsd le és nyomtasd ki PDF-ben is!